Dühös vagyok…
Nem, nem akarok megnyugodni, miért kéne elfojtani az érzéseimet? Akár azt amikor zaklatott, csalódott vagyok, vagy amikor a boldogságtól madarat tudnék fogni?!
Az ásványok iránt érdeklődök sokszor furán néznek rám egy-egy rendezvényen, amikor a feltett kérdésre viszzakérdezek: milyen érzés amikor a kezedbe fogod? Azt még csak elfogadom, nem várható el, hogy mindenki tudja, a köveknek rezgése van és ezáltal hatnak ránk, azonban amikor valaki kristály gyógyászatot akar úgy tanulni, hogy nem akar érzékelni, nem hajlandó befelé figyelni, nos számomra az több mint fura.
Bár lehet, hogy Te is azok közé tartozol, akik azt gondolják, hogy a kristályokat könyvekből is meg lehet tanulni pusztán az elme által. Nos, lehet, hogy ez így van, de az emberiség nem itt tartana, ha nem lennének felfedezők, akik a saját útjukat járják és új, még ismeretlen dolgokkal kísérleteznének.
Nem mondom, hogy a könyvek és mások által átadott tudás nem fontos, sőt nagyon is….
Az, amit nem értek, és a csalódottságom tárgya, hogy miért félünk a tapasztalástól, a saját élmények megszerzésétől? Nem tudom, hogy az specifikus magyar dolog-e, bár a tapasztalataim azt mutatják, hogy itt máshogy viszonyulnak az emberek az érzelmekhez.
Azt tapasztalom, hogy az érzéseikről a klienseim gyakran nem tudnak beszélni – nem tudják megfogalmazni, hogy mit éreznek: fájdalmat, haragot, dühöt, csalódottságot, magányt – csak egyszerűen elmesélik, hogy mi történt velük. A pozitív érzések a kezdeti beszélgetésekkor sajna fel sem merülnek, mert a társadalom által leginkább elfogadott norma a panaszkodás és nem a siker, elégedettség kifejezése.
Sokáig ez nekem sem tűnt fel, azonban néhány éve, amikor lehetőségem volt az USA-ban praktizálni szembe ötlött, hogy terápiás helyzetekben a pácienseim nyíltan szavakba öntötték azt, hogy az adott élethelyzetben milyen érzelmeket, aggodalmat, kételyt, netán örömteli várakozást és reményt éreztek.
Szóval egyszerűen értetlenül állok ez előtt a helyzet előtt, hogy vajon miért félünk itt annyira megérezni azt, hogy egy kristály milyen élményeket vált ki belőlünk? Ha egy kristályt sem merünk kézbe fogni és megtapasztalni, hogy számunkra hideg, meleg, bizsergető, netán fura ellenszenvvel bíró, akkor hogyantudunk megnyílni magunk és embertársaink irányába? Hogyan akarunk meggyógyulni netán gyógyítókká válni, ha az érzékszerveinkkel csak kapacitásunk töredékét használjuk?
Kedves olvasó, most tedd a szívedre a kezed és pörgesd vissza az elmúlt 2 vagy inkább 5 év főbb eseményeit. Hány esetben döntöttél ész érvek alapján és mikor szíved által vezérelve?
És most nézd át, ezen döntések közül hányat változtatnál meg, többször vagy kevesebbszer döntenél a megérzéseidre hallgatva?
A leggroteszkebb az, hogy döntéseinket leginkább logikus úton igyekszünk meghozni, azonban testünk érzetek és érzelmek, valamint azok elfojtásának lenyomatát hordozza.
Igen, a bánat, csalódottság, harag, keserűség, elégedetlenség mind ott hagyja a lenyomatát az érzelmi testben és ha ezek nem kerülnek feloldásra huzamosabb időn keresztül, akkor megjelenhetnek fizikai betegség formájában.
A magyarok közül sokan szeretnek a negatív érzésekben dagonyázni.
De mi lenne akkor, ha az örömeinkre, az elégedettségre, a sikerre, egy egy kellemes pillanatra emlékre is épp annyi figyelmet, netán többet fordítanánk mint amennyit a panaszkodásra!?
Mi lenne, ha csak egyszerűen megengednéd magadnak, hogy összekapcsolódj az érzéseiddel, bármilyen előjelű is legyen az a saját skáládon?
Mi lenne, ha nem címkéznéd az érzéseket csak megélnéd?
A testünk üzen. Minden feldolgozatlan, kimondatlan érzelem – gondolati csomó lenyomatot hagy a fizikai és energia testünkben. Tekintve, hogy figyelmünket általában kifele irányítjuk, a külvilágra figyelünk, a befelé való összpontosítás nehezünkre esik, mert nem tanultuk meg, nem része a kultúránknak. Nem így lenne ez, ha valamelyik Keleti kultúra hazájában élnénk, bár nem kell Zen buddhistává válni ahhoz, hogy boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá váljanak napjaink.
A testi érzeteinket vagy csak simán figyelem nélkül hagyjuk, vagy kifejezetten elnyomjuk. Persze nem jó fejfájással dolgozni, ha ugye teljesítenünk kell a munkahelyünkön. Na ja. De senki nem várhatja el, hogy étlen-szomjan egészségügyi szünet nélkül dolgozzunk 8-10 órán keresztül. Sajnos tudom, hogy sok helyen így van, ami megjegyzem törvényellenes, de rengetegszer mi magunk feledkezünk el önmagunkról.
Nos, kanyarodjunk vissza az érzetekhez, érzésekhez. Bár nem bonyolult feladat picit befelé figyelni és pl. a lélegzéssel feloldani az energiaáramlás elakadásait, a csapongó elme megakadályozhat. Kérdezheted, hogy jönnek ide a kristályok.
Azt vettem észre, hogy egy rajtunk kívül álló dologra összpontosítani a figyelmünket aránylag könnyen megy, hiszen mindig ezt tesszük. Szóval, ha elkezdünk vizsgálgatni egy követ és figyelni arra, hogy milyen számunkra, milyen testi érzeteket vált ki pl. hideget, meleget, bizsergést, szapora légzést akkor már jó úton vagyunk! Innen már csak egy kicsit kell tovább menni befelé és figyelni a felbukkanó érzésekre, és azokkal összekapcsolódó gondolatokra. És már helyben is vagyunk. Máris tudjuk, hogy a könyvekben leírtakhoz képest számunkra mit is jelent az adott kő. Na jó, ehhez azért többet kell gyakorolni (kacsintok). A kristályok ráadásul zseniálisak, mert nem csak felszínre hozzák a takarítandót, de rögtön stabil energetikájukkal oldják is a kisebb-nagyobb blokkokat.
Tehát ne félj, csak tapasztalj!