A napokban találkoztam egy régi barátnőmmel, akivel felidéztünk néhány jelentős pillanatot az elmúlt évekből. Barátságunk sok évvel ezelőtt kezdődött egy isten háta mögötti munkahelyen, ahol nem lehetett mást csinálni, mint dolgozni napi 10-12 órát, majd a városka egyetlen normális éttermében vacsizni, lazulni, aztán bezuhanni az ágyba.
A cég egy amerikai multi folyamatosan növekvő gyártó üzeme volt, kollégákkal az ország minden pontjáról és külföldről, határozott cégkultúrával és magas elvárásokkal. A feladat izgalmas volt és folyamatosan új dolgokat kellett csinálni, hiszen újabb és újabb termékek kerültek gyártásra más és más technológiával.
Pesti nőként nem volt egy leányálom a körülmények és az ingázás miatt, de lelkesek voltunk és gyűrtük a napokat. Mígnem egy februári napon, kedden délután ötkor behívtak a legelső, legkisebb tárgyaló terembe és közölték, hogy felmondanak, szedjem a cuccomat és már másnap sem kell bejönnöm. Már egy utolsó emailt sem tudtam elküldeni. Kolleganőmet, akit szintén Andreának hívnak utánam 10 perccel rúgták ki.
Összeomlottunk, majd némi (na jó, néhány üveg) borba folytva dühünket, csalódottságunkat, kétségbeesésünket, röhögtünk. Ez 15 éve volt. Igazán paráztam, hogy mi lesz most velem, hol találok munkát nagyon rövid időn belül, miből fogok megélni. A tartalékomat, ugyanis a történés előtt néhány héttel fektettem be egy komoly két éves nemzetközi üzleti iskola tandíjának első részletébe, amiből semmiképp sem szerettem volna anyagi forrás hiányában kimaradni.
Nem igazán értettem, hogy miért annyira hirtelen történt meg az elbocsájtás, jó sokat agyaltam és emésztettem magam. De ha őszinte vagyok tudtam a válaszokat. Utólag minden egyes apró jelet fel tudtam idézni, ami azt sugallta, hogy valami készülődik….a pletykák rólam, a kritikák, a beszólások, az összevont szemöldök, ha fél órával korábban indultam el haza pénteken stb. Még az is felrémlett, hogy a kirúgást megelőzően néhány hónappal komolyan megfordult a fejemben, hogy új munkahelyet keresek, de aztán közbejött az iskola, az arra való felkészülés (rengeteg adminisztratív feladat, extra vizsgák stb) és minden más kiesett. Izgatott voltam a suli miatt, és az minden felülírt, semmi másra nem figyeltem.
Ismerős? Előfordult már veled is, hogy a jeleket figyelmen kívül hagytad? Érezted, hogy valaminek ideje van, de nem tettél semmit?
Nekem ez volt az első komoly pofon és ébresztő. Meglehetősen idegtépő volt munkanélküliként bújni az álláshirdetéseket, küldözgetni az önéletrajzokat és interjúkra járni. Átmenetileg visszaköltöztem anyukámhoz és igyekeztem bízni abban, hogy megfelelő munkahelyet találok.
Néhány hónap múlva azonban remek állást kaptam egy komoly multinacionális cégnél, ráadásul vezető beosztásban, ahol az iskola miatti távollétemet is méltányolták. Minden kisimult, a képzést is ki tudtam fizetni és elvégeztem. Az évek során a menedzseri létrán is lépegettem fölfelé és munka fronton biztonságban éreztem magam.
Közben nagy csapásokkal elindultam önmagam megismerésében, és kezdtem egyre több üzenetet, jelet észrevenni.
Ugye tudod az aranyszabályt?
Ha egy információ háromszor köszön vissza, azzal valamit kezdeni kell, mert ott lapul az üzenet. Persze az égiek élvezik a játékot, ezért lehet, hogy a lényeget különböző formába burkolják be, tesztelve éberségedet.
A munkahelyemen történő változásokat már tudatosan figyeltem. Bár ezek a jelek apróságok voltak a fizikai valóságban, sokkal inkább az energia változásában véltem felfedezni. Valami készülődött. Tudat alatt felkészítettek valamire, amire józan tudatos aggyal tutira azt mondtam volna – lehetelen. Sőt, mély lelki szintű döntés is született bennem, ami még a tudatos agyamig el sem jutott.
Egészen addig az őszi napig, amikor a főnököm egy kora délutáni órában váratlanul be nem jött az irodámba (általában mi mentünk hozzá) és becsukta maga mögött az ajtót. Tudtam, hogy valami gáz van. Akkor elmondta, hogy kb. fél év múlva bezárják a gyárat, ahol dolgoztam, dolgoztunk. Sőt, nekünk vezetőknek kell ezt végig vezetni.
Noha leforrázva éreztem magam, rögtön tudtam, hogy ez az a változás, amire készítettek, és legbelül a szívemben nem voltam meglepődve. A következő 8 hónap alatt rengeteget tanultam az emberi természetről, a félelmekről, a vágyakról, a bátorságról, kétségbeesésről és reményekről figyelve közvetlen és távolabbi kollégáimat, azt a közel 200 embert, akit érintett a munkahely felszámolása. Megismertem azt az érzelmi folyamatot egy másik aspektusból, amit 6 évvel korábban a saját bőrömön tapasztaltam – a megélhetés elvesztésének sokkjából hogyan lehet és kell felállni ahhoz, hogy új útra tudjunk lépni. Nem csak ezért, hogy egy másik munkánk, munkahelyünk legyen, hanem olyan dolgot végezzünk, ami ott lapul a lelkünkben.
Számos kollégám új irányba indult el, mint ahogyan én is. Követve a belső bölcsességet belevágtam az ismeretlenbe és elindítottam vállalkozásomat.
Nem tudom, hogy Te most épp hol tartasz, érlelődik benned a munkahelyi változtatás, vagy már keresési fázisban vagy, netán nem tudod hogyan és merre mozdulj.
Azt viszont tudom, hogy tovább lehet és kell lépni a megfelelő momentumban. Ha nem teszed az élet rákényszeríthet. Nyugi, ez mindig a saját fejlődésed érdekében történik, amit az adott pillanatban nem is, de néhány hónap távlatából megértesz, csak nem mindegy, hogy milyen nehézségek árán tanulod meg a leckét.
Tápláld az álmaidat, vágyaidat és legfőképp erősítsd az önbizalmadat, hogy merj elindulni! Ehhez tökéletes segítséget kaphatsz a kövektől, az angyaloktól és persze tőlem is a Kristály Fény Ösvény program során.
A képzés célja egyrészt, hogy az isteni útmutatás jeleit könnyedén észrevedd és hallgass a belső hangodra. Másrészt pedig, hogy ne az események rángassanak, hanem rugalmasan a középpontodból irányítsd az életedet.
A program egyéb előnyeiről és részleteiről tudj meg többet.